Üdvözöllek a Tudásligetben! 

A Tudásliget egy valóságos, mégis kicsit mesebeli hely.

Azért alakítottam ki, mert mindig is fontos volt számomra, hogy a tanulás ne csak feladatokról, teljesítményről és elvárásokról szóljon. Szerettem volna egy olyan teret létrehozni, ahol lehet egy kicsit lelassulni, megérkezni, kérdezni, próbálkozni, nevetni – és közben persze fejlődni és tanulni is.

Egy szobát, ahol a polcokon játékok, könyvek és kártyák sorakoznak, a padlón párnák várják a beszélgetős vagy jógázós perceket, az ablakon kinézve pedig mindig kapunk egy kis darabot a természetből is.

Szociálpedagógusként, tanulási coachként és jógaoktatóként sokféle oldalról találkoztam már azzal, hogy nincs két egyformán működő ember. Ami az egyik gyereknek segítség, a másiknak lehet, hogy egyáltalán nem az. Ezért nálam nincs egyetlen "jó módszer" sem, amit mindenkire rá kell húzni. Inkább együtt keressük meg azt, ami neki működik.

Van, amikor ehhez egy jó tanulási technika kell. Máskor egy játék, egy beszélgetés, egy kis mozgás, vagy egyszerűen az, hogy valaki végre úgy figyeljen rá, hogy közben nem akarja rögtön kijavítani.

A munkámat a rogersi szemlélet hatja át: elfogadás, empátia és a fejlődésbe vetett hit. Nem a tökéletességet keresem. Sokkal inkább azt nézem, mi van már meg, mire lehet építeni, és hol van az a következő kis lépés, ami még éppen vállalható.

Azt szeretném, hogy aki a Tudásligetbe érkezik, egy idő után ne csak azt érezze, hogy "ezt már meg tudom csinálni", hanem azt is, hogy: "kezdem érteni, hogyan működöm én."

És talán nekem ez a Tudásliget lényege.